Utazás

Had kezdjem ezt a bejegyzésem az egyik kedvenc utazás idézetemmel Márai Sándortól.

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is. Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) Az utazásról

Utazzunk, mert utazni jó! Fedezzünk fel más kultúrákat. Ne is menjünk messzire. Mamma Mia mindenkinek ismerős, ha nem is az Abba számról, de a filmről egészen biztosan. Csodálatos helyen forgatták, érdemes oda ellátogatni. Ezen a kis szigeten alkalmunk nyílik elbújni a világ elől.Skopelos sziget maga a csoda, megannyi programlehetőséggel. Kalandra fel. Érdemes egyedül is felfedezni egy új tájat, ne keressük a kifogásokat, az utazás sosem okoz csalódást, hiszen a táj, a hangulat, az emberek megadják a kellő alapot. Ezzel a versrészlettel pedig zárom mai soraimat:

Ágh István: Összeütközött utazások
(részlet)

Kicsi országom, már a határtól landolunk.
Télhajnali magányok, fölvirrad a Bakonyra,
a sorra-sorra hegy között öl-odúk pásztázott
karéja. Egyszer leérkezem, máskor megérkezem.
S mindig a hála isten, a hideg van,
a 45 fokos belgrádi pályaudvar
dúc-árnyékába bújtom fejemet.
Csak menj és gyere vissza! Szibéria
istenverte tajgáira lógatom lábamat,
és itt ez a szipirtyó Szombathelyig.
Aludni nem tudok, olvasni sem a gondom,
mint marhavagonból bővül tekintetem,
a sárga repcetáblát le akarom legelni,
de mintha farba verne a gulyás, tovább,
át a gyakorlóterek elavult csataterein!
Kellett nekem Segesvár! „Csókoljuk a Mariskát!”

Had kezdjem ezt a bejegyzésem az egyik kedvenc utazás idézetemmel Márai Sándortól.

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is. Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) Az utazásról

Utazzunk, mert utazni jó! Fedezzünk fel más kultúrákat. Ne is menjünk messzire. Mamma Mia mindenkinek ismerős, ha nem is az Abba számról, de a filmről egészen biztosan. Csodálatos helyen forgatták, érdemes oda ellátogatni. Ezen a kis szigeten alkalmunk nyílik elbújni a világ elől.Skopelos sziget maga a csoda, megannyi programlehetőséggel. Kalandra fel. Érdemes egyedül is felfedezni egy új tájat, ne keressük a kifogásokat, az utazás sosem okoz csalódást, hiszen a táj, a hangulat, az emberek megadják a kellő alapot. Ezzel a versrészlettel pedig zárom mai soraimat:

Ágh István: Összeütközött utazások
(részlet)

Kicsi országom, már a határtól landolunk.
Télhajnali magányok, fölvirrad a Bakonyra,
a sorra-sorra hegy között öl-odúk pásztázott
karéja. Egyszer leérkezem, máskor megérkezem.
S mindig a hála isten, a hideg van,
a 45 fokos belgrádi pályaudvar
dúc-árnyékába bújtom fejemet.
Csak menj és gyere vissza! Szibéria
istenverte tajgáira lógatom lábamat,
és itt ez a szipirtyó Szombathelyig.
Aludni nem tudok, olvasni sem a gondom,
mint marhavagonból bővül tekintetem,
a sárga repcetáblát le akarom legelni,
de mintha farba verne a gulyás, tovább,
át a gyakorlóterek elavult csataterein!
Kellett nekem Segesvár! „Csókoljuk a Mariskát!”

Had kezdjem ezt a bejegyzésem az egyik kedvenc utazás idézetemmel Márai Sándortól.

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is. Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) Az utazásról

Utazzunk, mert utazni jó! Fedezzünk fel más kultúrákat. Ne is menjünk messzire. Mamma Mia mindenkinek ismerős, ha nem is az Abba számról, de a filmről egészen biztosan. Csodálatos helyen forgatták, érdemes oda ellátogatni. Ezen a kis szigeten alkalmunk nyílik elbújni a világ elől.Skopelos sziget maga a csoda, megannyi programlehetőséggel. Kalandra fel. Érdemes egyedül is felfedezni egy új tájat, ne keressük a kifogásokat, az utazás sosem okoz csalódást, hiszen a táj, a hangulat, az emberek megadják a kellő alapot. Ezzel a versrészlettel pedig zárom mai soraimat:

Ágh István: Összeütközött utazások
(részlet)

Kicsi országom, már a határtól landolunk.
Télhajnali magányok, fölvirrad a Bakonyra,
a sorra-sorra hegy között öl-odúk pásztázott
karéja. Egyszer leérkezem, máskor megérkezem.
S mindig a hála isten, a hideg van,
a 45 fokos belgrádi pályaudvar
dúc-árnyékába bújtom fejemet.
Csak menj és gyere vissza! Szibéria
istenverte tajgáira lógatom lábamat,
és itt ez a szipirtyó Szombathelyig.
Aludni nem tudok, olvasni sem a gondom,
mint marhavagonból bővül tekintetem,
a sárga repcetáblát le akarom legelni,
de mintha farba verne a gulyás, tovább,
át a gyakorlóterek elavult csataterein!
Kellett nekem Segesvár! „Csókoljuk a Mariskát!”

Had kezdjem ezt a bejegyzésem az egyik kedvenc utazás idézetemmel Márai Sándortól.

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is. Márai Sándor: Füveskönyv (részlet) Az utazásról

Utazzunk, mert utazni jó! Fedezzünk fel más kultúrákat. Ne is menjünk messzire. Mamma Mia mindenkinek ismerős, ha nem is az Abba számról, de a filmről egészen biztosan. Csodálatos helyen forgatták, érdemes oda ellátogatni. Ezen a kis szigeten alkalmunk nyílik elbújni a világ elől.Skopelos sziget maga a csoda, megannyi programlehetőséggel. Kalandra fel. Érdemes egyedül is felfedezni egy új tájat, ne keressük a kifogásokat, az utazás sosem okoz csalódást, hiszen a táj, a hangulat, az emberek megadják a kellő alapot. Ezzel a versrészlettel pedig zárom mai soraimat:

Ágh István: Összeütközött utazások
(részlet)

Kicsi országom, már a határtól landolunk.
Télhajnali magányok, fölvirrad a Bakonyra,
a sorra-sorra hegy között öl-odúk pásztázott
karéja. Egyszer leérkezem, máskor megérkezem.
S mindig a hála isten, a hideg van,
a 45 fokos belgrádi pályaudvar
dúc-árnyékába bújtom fejemet.
Csak menj és gyere vissza! Szibéria
istenverte tajgáira lógatom lábamat,
és itt ez a szipirtyó Szombathelyig.
Aludni nem tudok, olvasni sem a gondom,
mint marhavagonból bővül tekintetem,
a sárga repcetáblát le akarom legelni,
de mintha farba verne a gulyás, tovább,
át a gyakorlóterek elavult csataterein!
Kellett nekem Segesvár! „Csókoljuk a Mariskát!”